Fontinalis antipyretica – Közönséges forrásmoha

• 
  

  Külalak és jellegzetességek leírása

Viszonylag kis növésű, általában 10-20 cm között marad, ritkán növekszik 30 cm fölé. Szárain egymás felett több tucat haragoszöld, kisméretű levélke nő. A sötétzöld levélkék alakja a lelőhely szerint igen változatos. Olykor a sűrűn növő növénykék 40-50 cm hosszú telepeket alkotnak. A forrásmoha nálunk kövekre vagy ágakra telepedve forrásokban, patakokban fordul elő, állóvizekben csak elvétve.

Küllemében hasonlít a jávai mohára (Taxiphyllum barbieri), amivel gyakran össze is tévesztik.

• 
  

  Tartása és szaporítása

A forrásmohának gondozójával szemben nagyon kevés elvárása van. Ezek közül a legfontosabb a víz hőmérséklete, ugyanis nem szereti, ha a víz hőfoka tartósan 22°C fok fölé emelkedik, emiatt csak hidegvízi akváriumok állandó lakójának javasolható (persze a melegebb vízhez is hozzászoktatható, de ott nem fejlődik optimálisan). Fényigénye nem olyan magas, átlagos akváriumi világítás bőven megfelel számára, bár növekedési üteme erősen függ a megvilágítás mértékétől (alapvetően lassabb növekedésű). Gondozására a csapvíz tökéletesen megfelel, a kémhatásra és keménységre nem kényes (a nagyon lágy vizet nem kedveli, hiszen mészkedvelő faj). Külön tápozást, szén-dioxid pótlást nem igényel.

 

A vadonból történő gyűjtése a potenciális fertőzésveszély végett ellenjavalt, ha mindenképpen ezt szeretnénk, akkor tanácsos sekélyebb, jobban felmelegedett helyről szedni őket, hisz ezek könnyebben alkalmazkodnak az akváriumi viszonyokhoz, mint a sebesen folyó patakokból származó példányok. Akváriumban legcélszerűbb tereptárgyhoz erősíteni vagy talajra helyezett mohacsomót egy kaviccsal rögzíteni. A tenyésztők is kedvelik díszhalak ikráztatására, de nano akváriumokban és akvakertészek medencéiben is előfordul, hiszen rendkívül természetes hatást kelt. Ívatónövényi alkalmasságát az is bizonyítja, hogy csészeformájú leveleibe behullott ikrák biztonságban vannak szüleik mohósága elől. Csak arra kell vigyázni, hogy a tartós magas hőmérséklet pusztulásához vezethet, és ilyenkor bomlásával erősen elszennyezheti a vizet.

 

Spórákkal szaporodnak, melyeket vízen kívül fejlesztenek (például ha élőhelyük ideiglenesen kiszárad). Erősen növekvő bokrait kettéválasztva, és az egyik felét máshová ültetve szaporítható a legegyszerűbben. Ne tegyük növényevő halak mellé, mert lágy leveleit hamar elfogyasztják.

Legalább 4 alfaja, és több, mint 10 variánsa létezik!